Párizs 3. nap (avagy a Haláli nap)

A mai nap haláli volt, vagy inkább hulla-jó! Csak erősebb idegzetűek olvassák és nézzék a mai képeket! Biztos morbidnak találjátok, de ma reggeltől estig a halál körül forgott minden programunk.
Első állomás: Pere Lachaise temető. Nagyon sok híres ember végső nyughelye. A metróállomásnál mindjárt vettünk egy temetőtérképet, ahol be vannak jelölve a fontosabb sírok. Az első, akit felkerestünk, Jim Morrisson volt. Az egyetlen sír a temetőben, amelyik kordonnal van védve a látogatóktól. Vajon miért?!

Következő -Inez kedvéért- Edith Piaf. Alig találtuk meg, a sok között ott áll, egyszerűen, semmi cicoma.
Nézegetve a térképet észrevettük, hogy van (volt) itt egy magyar is, aki annyira híres volt, hogy a kevés külföldi egyike, akit kiemeltek. Nagy Imréről van szó, akit 1989-ben újratemettek Magyarországon. De a síremléke itt maradt Párizsban.



Ennyit a temetőről. Kissé átfagyva indultunk a következő programra, a párizsi katakombába. Már amikor a metróból kiértünk, megláttuk a sort. Az csak az eleje volt. Majdnem két és fél órát álltunk sorba, hogy lejussunk a föld alá és végigmenjünk a két kilométeres pincerendszeren, ahol a felszámolt temetőkből kihantolt csontokat őrzik katonás rendben.

 Hogy kicsit felviduljunk (és megmelegedjünk!) beugrottunk egy-két üzletbe. Töredelmesen bevallom, hogy igen, vásároltunk ezt-azt.

És este levezetésképpen elmentünk a Louvre-ba, megnéztünk néhány múmiát. Jó, mást is láttunk... De ma, a 3. nap végére annyira borzasztóan nagyon fáradtak vagyunk,hogy el sem tudom mondani. Persze, hogy ez egy jó fáradtság, de fizikailag (és Inez megfázásilag) totálkárosak vagyunk. És ez nem panasz, csak tény.

Holnap reggel csomagolás, aztán még egy félnapos levezető program, semmi konkrét, csak amihez éppen kedvünk lesz. Utána délután indulás a reptérre és haza. Ha minden jól megy, és a pilóta is úgy akarja, akkor legkésőbb 7,15-kor Ferihegyen landolunk. Onnan pedig már csak egy ugrás Pécs!

Ami kimaradt Párizsból:
1. nem jutottunk fel az Eiffel-torony csúcsára (Inez bánata)
2. nem jutottunk el a D'Orsay-ba, nem láttam a Van Gogh-okat és az impresszionistákat (én bánatom)
Végső következtetés: VISSZAJÖVÜNK!!!!!!

Köszönöm, hogy olvastátok a blogot!
Lesznek még utak és blogok............

Párizs - 2. nap

1045 lépcsőfok. Ennyit tettünk meg ma. Plusz ki tudja hány kilométert.
Reggel hirtelen eldöntöttük. hogy az Eiffel-toronnyal kezdjük a napot.

Aki járt már ott, az tudja, hogy a torony mind a négy lábánál van kassza, és onnan lehet a lábakban feljutni felsőbb szintekre. Mi kiválasztottuk azt a lábat, ahol a legrövidebb és a leggyorsabb volt a sor. Így is baromi sokat kellett várni. Amikor a kasszához közel értünk, akkor láttuk meg a kiírást, hogy egyrészt ideiglenesen nem lehet felmenni egészen a csúcsig (Inez ezt szerette volna), másrészt, hogy a mi "lábunknál" csak gyalogjegyet lehet venni. Naná, hogy semmi kedvünk nem volt átállni egy másik sorba, inkább vállaltuk, hogy a lépcsőn megyünk fel, ami 688 lépcsőfokot jelentett.Ki lehetett bírni, de jó fárasztó volt.







Ezután a Diadalív következett, szintén jó sok lépcsővel a tetejéig. De a kilátás innen is nagyon szép volt. Még a nap is kisütött, igaz csak 10 percre!

Ekkor már kezdtünk megint kockára fagyni, elindultunk a Champs-Elysées-n, de egy idő után már annyira fáztunk, hogy még egy parfümboltba is bementünk, hogy kicsit megmelegedjünk (szolgálati közlemény Apának: NEM vettünk semmilyen parfümöt!!). Egészen a Louvre-ig sétáltunk, ami nem a szomszédban van, de mivel az holnapi program lesz, gondoltuk, hogy a D'Orsay-t nézzük meg, de zárás előtt 1 órával már oda sem volt érdemes bemenni. A fagyhalál szélén arra jutottunk, hogy a következő hosszabb sétát kiváltjuk egy RER-rel. Meg is lepődtünk, amikor a metróállomásra egy EMELETES szerelvény futott be.

 Így hát maradt a Notre Dame, ahol ma nem is várt akkora sor, egész gyorsan bejutottunk. Az biztos, hogy nagy meglepetésemre életemben először láttam állványzat nélkül ezt a gyönyörű épületet, pedig ma harmadszor láttam. Nagyon szépen rendbe tették a 850-ik szülinapjára! Éppen mise volt és egy hölgy nagyon szépen énekelt! (Inez szerint maximum a maga stílusában szépen.)

Tekintettel a hidegre és Inez megfázására mára több programot nem iktattunk be, így is már sötétben értünk haza és még vacsorát kellett vásárolni. Sajnos a mi környékünk nem túl szívderítő, este vagy éjszaka nő(k)nek egyedül közlekedni nem életbiztosítás. Úgyhogy most itt a szoba melegében már biztonságban vagyunk.
...és most alvás, holnap megint nem lesz pihenés!!!

Párizs - 1. nap

Úgy néz ki, hogy szökésben vagyunk! Sikeresen megszöktünk a pécsi 20-30 cm hó elől. Egészen Pestig teljesen száraz pályán mentünk. Eseménytelen út volt. Leparkoltuk az autót és időben értünk oda Ferihegyre (nekem már csak Ferihegy marad örökre!). Becsekkolás, aztán biztonsági ellenőrzés. Hosszú sor. Végre sorra kerülök.Miután volt időnk sorban állás közben, többször is végignéztük az oktató filmet, mit hogyan kell csinálni, Nadrágból öv kihúzva, táska tartalma ellenőrizve, azt gondoltam, hogy teljesen biztonságos vagyok, de egyszer csak rám szólt a biztonságis, hogy a pulcsimat is vegyem le. Tiszta szerencse, hogy a hidegre való tekintettel 15 perccel előtte a pulcsi alá húztam egy vékony pólót. Ellenkező esetben lett volna mit nézni... Inez még nálam is kevésbé biztonságos, becsipogott a kapun, hát jól le is ellenőrizték! A repülés teljesen jó volt, bár látni nem nagyon láttunk, de legalább tudjuk, hogy igaz a közhely, miszerint a felhők fölött mindig kék az ég! Időben megérkeztünk Párizs fölé, megkezdtük a leszállást, a gép kerekei már alig 2 méterre voltak a földtől, amikor a pilóta gázt adott és felrántotta a gépet és újra felfelé(!!!!) repültünk. Azt hiszem ezt hívják átstartolásnak?! Kicsit megfagyott a levegő a fedélzeten!. Egy újabb kör következett Párizs felett, majd másodjára már sikerült letenni a gépet.
Felültünk a reptéren az RER-re (mint a HÉV) és bevonatoztunk a belvárosba. Ott leszálltunk és némi bolyongás után megtaláltuk a föld alól kivezető utat, majd nemsokára a házunkat, lakásunkat is.
Mai cél a Montmartre volt, az én szívem egyik csücske, a Sacre Coeur templommal. Meg a lépcsők a szűk utcákban, meg az utcai festők, meg egy régen látott kávézó, emlékek, vigalmi negyed, a Place Pigalle és persze a Moulin Rouge.... Most néhány fotó a sokból:

Végül egy könnyű vacsora egy szűk utcában, fűtött teraszon. És most elég rendes fáradtság mindkettőnknél.

0. nap (Pécs)
"Hétfőn senki ne induljon útnak Baranyában és Tolnában!" - így szól az intelem, amit a főidőjós oldalon olvastam. Valamint narancs riasztás, várható hófúvás stb. mindez március 25.-én... Pedig pont Baranyán és Tolnán át vezet az út Budapestre, a reptérre, ahonnan Inezzel Párizsba indulunk. Holnap hajnalban indulunk, remélem nem kell megküzdenünk útközben az "elemekkel".
Ha érdekel Benneteket, hogy mi történik velünk ott, akkor pár napig látogassatok el ide, a blogomba!

egy nap kronikaja

Lathatjatok, nincs ekezetem, egyenes kovetkeztetes: valahol kulhonban vagyok. Igy igaz, megint Franciaorszagban.
Ugy indultam el erre a 3 napra, hogy blogolni biztos nem fogok. Ember tervez.., aztan Isten ad egy ilyen napot, mint a mai...., hat van mit meselnem!
Reggelek hajnalan felebredtem es ahogy szokas, elvittem Vandust a suliba. Visszafele, hazafele a FEMA-s korforgalomnal a kulso savban halado holgyvezeto ugy gondolta, hogy onnan o benn marad tovahaladva a korforgalomban. En viszont mentem volna a belso korbol kifele es igy pont "talalkoztunk". Probaltam neki utobb elmagyarazni, hogy a kulsobol csak kifele, de nagyon beijedt, nem akartam meg bantani. Nagy baj nem lett, karcolasokkal megusztak a kocsik, de magamban tisztessegesen megemlegettem azt az embert (vagy mifene?), aki kitalalta ezt a rendszert!
Hazamentem majd szepet kisimitottam az idegeimet, becuccoltam a kocsiba es irany Ferihegy. Vidaman indultam, engem ez a GPS mindig jol szorakoztat :). Oszerinte Dunaujvarosig a szantofoldon mentunk, probalt is visszaterelni a felsobrendu 6-os utra. Aztan amikor vegre eszlelte, hogy autopalyan vagyunk, akkor meg allandoan ragta a fulemet, hogy terjunk le jobbra, de azonnal! Imadnivaloan vicces szerkentyu!
Na azert sokaig nem vidamkodtam, egyszerre csak azt vettem eszre hogy valaki egy malacot kotozott a motorhazba es szegeny nagyon sir, mert csak a "uiiiii, uiiiiiii" hallatszott. Azota is rejtely a hang eredete, de eleg remiszto volt. Aztan egy kis piheno jo hatassal volt az autora es abbahagyta. Igy vegul eljutottam siman Ferihegyig.
Es most csak le kell irnom ezt a szot: BOROND, o a foszereplo ebben a bekezdesben. A fapados legitarsasagok ugye arrol hiresek, hogy olcsok, na meg ujabban mindenert plusz penzt kernek. Ha feladom a borondot, az 50 EUR, ha felviszem magammal a fedelzetre, az ingyenes. Nekunk van egy eppen meretes (mert az rogzitve van) borondunk, le is mertuk, abba pakoltam. Aztan a repteren, gondoltam beleprobalom a keretbe, ahol ellenorizni lehet, hogy felviheto-e a gepre az utasterbe. Hat nem fert bele!!!! Ezen ekkor mar nagyon jot mulattam magamban, fel is hivtam Istvant, hogy elujsagoljam: elbenaztam a pakolast. Aztan meggondoltam magam es az egri nok elszantsagaval megrohamoztam a jegykezelo fiut, hogy nem-e lehetne-e hogy tan megis felvigyem kezipoggyaszba? Azt mondta, hogy ha belefer a keretbe, de ez mar egy masik keret volt, eppen csak, de belefert. Huhhh, megnyugodtam. De Easyjet ilyen konnyen nem adja am magat, azt mondta a jegykezelo, hogy a borond mehet, de masik taska akkor nem! Nekem meg volt egy ridikulom es egy kicsike taska az iratoknak meg penznek. Azt mondta, hogy ennek mind bele kell ferni a borondbe. Jo. Beletuszkoltam, beleutogettem, zippzart rangattam, a sort feltartottam. Azt mondja jegykezelo baratom: akkor most igy probaljam bele a keretbe. Basszus, belement! DE NEM JOTT KI!!!! Ket kedves fiatalember (valoszinuleg nem emberbarati szeretetbol, hanem megunva a benazasomat) segitett kioperalni a keretbol. Na jo, a kerdes nem az volt egyebkent sem, hogy kijon-e, hanem hogy belemegy-e. Marpedig belement. A jegykezelo is boldog volt en meg plane! Irany a motozas! Na melyik sor volt az a sor, ahol minden kisgyerekes eloremehetett, melyik sorban vizsgaltak soron kivul a dolgozokat, melyik volt az a sor, ahol mindenkinek le kellett venni a cipojet????? Szerintetek?
De vegre, vegre, ulok a repulon!!! Melem ult egy lany egy fiuval. A fapadoson nem adnak se enni, se inni, viszont dragaert lehet venni a stewardoktol. A fiu vett is egy szendvicet. Megette. Vett egy sutit. Megette. Vett egy Fantat. Megitta. Jott a turbulencia. Fiu eloszor az ules karfajat markolaszta, aztan a lany kezet pepesitette, pedig nem dobalt jobban a gep, mint a pecsi katyus utcak az autot. A lany tolta a kezebe a hanyzacskot, kettot is sikerult teletermelni. Kozvetlen szomszedom.... Szegeny fiu, ilyen draga hanyas....!!!
Genf. Az eso esik, a szel fuj, es nem var senki. Telefon: "hol vagy" Szegeny tesom mint egy karvaly vadassza korozve a parkolohelyet - ami nincs. De egymasra talaltunk, egymasba borultunk es elindultunk Franciaorszagba.....
Hat ennyi tortent ma. Zanzasitva. Es olyan jo kedvem lett! Ennyi hulyeseg egy nap! Juhejjjj!

Majd elfelejtem: egy rokat majdnem elutottunk az autopalyan, hajszal hijan uszta meg rokakoma. Es mi is :(

Terra Szalon

...és így történt, hogy a hétvégén beköltöztem a Terra Szalonba. Némi (egy teljes délelőttön át tartó) ablakmosás után alkalmassá vált új helyem a költözésre. Szombaton bepakoltuk a bútorokat, vasárnap még következett egy kis csinosítás, aztán ma (hétfőn) megnyitottam az új üzletemet. Ami még hiányzik: szegélylécek és a falra felkerülő tárgyak, úgymint: óra, körömlakkos polc és még néhány apróság. De alapvetően kész van. Nagyon boldog vagyok, hogy sikerült, úgy érzem, hogy jó helyen vagyok!
Következzenek a képek, hasonlítsátok össze a régi képekkel, van egy "kis" különbség :)) :

MINDENKIT NAGY-NAGY SZERETETTEL VÁROK, AKÁR LÁBCSINOSÍTÁSRA, AKÁR EGY FRISSÍTŐ TALPMASSZÁZSRA VÁGYTOK!!!!
Köszönöm figyelmeteket, most egy időre bezárul Bonnie blogja. 

Két pad között

Miután eddigi "szállásadóm" (cseppet sem) kedvesen utalt arra, hogy ma (09.30.) lejár a bérleti szerződésem, úgy döntöttem, hogy beelőzök és este kipakolom a kutyaólat. Fő a pozitív gondolkodás, tettem egy kört az új üzlet felé, hogy megnézzem a SZÍNES FALAKAT. Fél siker! A fal felső fele, tehát az egyik szín felkerült a falra. Megjegyzem: arról volt szó, hogy már tegnapelőtt ki lesz festve teljesen. Így egy kicsit(?) lelohadt a lelkesedésem és egy árva pozitív gondolat sem jutott eszembe, negatív annál több... Valószínűleg a piktor is gondolhatta, hogy nem leszek vidám, mert a tett helyszínén hagyott nekem egy kartonpapírt, amelyikre felfestette nekem a két színt, hogy legalább el tudjak menni függönyt választani és bordűrt venni, ami majd a két színt elválasztja egymástól. Délután még egy utolsó vendég jött, ez volt a hattyúdalom ezen a helyen, aztán szépen összecsomagoltam a nem kevés motyómat (hogy a francba tudott beleférni abba az apró helységbe ennyi cucc???), jött István és Alek, és két fordulóval, két kocsival hazaköltöztettük a műhelyemet. Ott maradt az üres kis kuckó, kicsit össze is szorult a szívem, mégis csak lehúztam itt pár évet! Ma letekerem a kulcscsomómról az üzlet kulcsait, kitörlöm a memóriámból a riasztó kódját és búcsút intek a Stúdió 4-nek. Ennyi volt...