Milyen jó, hogy az ember mindenféle emberek lábát farigcsálja... Itt van pl. mindjárt István. Nem, nem az én férjem, hanem egy másik. Ő pl. a lábait és kezeit csak és kizárólag velem csinosíttatja, viszont az EON kebelében dolgozik. És villanyszerelő. Kézenfekvő volt, hogy a villanyászati munkákhoz szaktanácsot tőle kérek. Ma ki is jött az új üzletbe, mustrát tartott, majd megegyeztünk. Végre megtörtént az első lépés, MÁR VAN EGY MESTEREM!
Aztán István (na ő már a férjemIstván!) valahonnan szerzett vízvezeték szerelőket is, akik szintén ma jöttek bejárásra az üzletbe. El is vállalták a munkát, méltányos összegért. MÁR KÉT MESTEREM VAN!! Úgyhogy Ricsikém, nemsokára rajtad a világ szeme, kedvenc hobbidnak hódolhatsz: panelt fúrhatsz!
Egyébként a helység továbbra is pókhálós, koszos, lelakott, ezen sürgősen változtatni kell, jöhet a nagytakarítás. Vagy nem is. Először kistakarítás, éppen csak annyira, hogy dolgozni tudjanak a drága jó mesteremberek.
Ha legközelebb arra járok -és nem felejtek el fényképezőgépet vinni-, megörökítem az állapotokat és felteszem ide a blogba a fotót, hogy kellőképpen el tudjatok szörnyedni. Aztán majd a végén újabb fotó lesz a kész helységről. Ilyen volt - ilyen lett. Jut is eszembe, hogy van egy amerikai show, ahol átváltoztatnak házakat. De jó is lenne, ha valaki ezt az egészet lebonyolítaná helyettem, majd a végén én ott állnék és -rendezői utasításra, ahogy az X-Faktorban tanultam!- óriási nagy örömkrokodilkönnyeket törölgetnék a szememből, vörösre tapsolnám a tenyeremet és az új munkatársnőim csontjait roppantanám szét a nagy ölelkezésben. Amerikai álom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése