Azt mondtam "dolgoznak"? Hát tévedtem...

"Szép" napom volt ma. Délelőtt boldogan vettem nyakamba a KIKA-t és a Praktikert, függönyöket nézegettem és vendégszéket, bordűrt a falra. Arra gondoltam, végre-végre, látszik az alagút vége, ezek már az utolsó méterek. Túl optimista voltam. Az alagút végére valaki odagörgetett egy hatalmas követ. Útban hazafelé csörgött a telefonom. Jelenlegi bérbeadóm hívott. Szimplán csak azt kérdezte, hogy akkor mikor is adom le a kulcsom. A vérnyomásom hirtelen az egekbe szökött (majdnem "beadtam a kulcsot"). Tehát kívül tágasabb, menjek ahová tudok. De nem tudok, mert a dolgok mai állása szerint még néhány napig nem lesz kész az új üzlet. Ugyanis ez után a kedves(?) telefonhívás után beugrottam megnézni, hogy állnak a festők. ÁLLNAK! A falak nem száradtak ki, így tegnap nem tudták elkezdeni a festést, ami azt jelenti, hogy ami tegnap nem lett elkezdve, az ma nem lett befejezve. Színtelen fehér a fal. És holnap csütörtök, aztán péntek, amikor is ki kellene költöznöm a kutyaólból. De hát a festés után jön még a padlólerakás, aztán még takarítani is kell, és hétfőn reggel fél 9-kor ott áll majd a vendég, várva, hogy puhára reszeljem a talpát. Na ezért nem mentem egy hétig a mesterek közelébe, ahogy mondtam, az utolsó pillanatig pihentetni akartam az idegeimet. Ma kivételesen kíváncsi voltam. Nem kellett volna...