Végre, végre! Emese minden csodabogyója nélkül is sikerült végre rendesen kialudnom magam. Biztos ennek fő oka a tegnapi túra volt. Lehet, hogy otthon is bele kellene magamat vetnem a túrázásba??? De tényleg nagyon jól esett az alvás, sikerült reggel 8-ig aludni, amire nagyon régen volt példa. Talán egy kicsit túl is aludtam magam, egész délelőtt csak lézengtem, mint akit megcsípett a Cece-légy. De erőt kellett magamon venni, mert ma kellett megejteni a nagy bevásárlásokat, holnap, vasárnap lévén, valószínűleg nincs minden nyitva. Tehát: irány a szupermarket, beszerezni a legfontosabb dolgokat, sört, bort, sajtot és egyéb ínyencségeket.
Aztán ebédre grilleztünk, és elindultunk Besanconba. Ez a legközelebbi nagyváros. Gyönyörű belvárosa van, fehér kőből van minden, a házak fala és az út is. Nagyon hangulatos! Vannak kedvenc helyeink, pl. a Natura bolt, ahol mindig találok valamit, amire feltétlenül szükségünk van (István szerint nem annyira, de ezért szoktam itt egyedül vásárolgatni, nehogy le akarjon már beszélni mindenről...). Voltak még jó helyek a városban, nekünk lányoknak nyilván a butikok, sőt a szép piros órámmal is "találkoztam" egy üzletben! A fiúk, nem lévén türelmük ehhez az időtöltéshez, elmentek egy sört meginni egy folyóparti kocsmába. Mivel nem ez az első alkalom, elég könnyen megtaláltuk őket, bár akkor már nem az első sörnél tartottak, viszont aprólékosan el tudták mesélni, hogy a helyi hittérítő mikor mennyit térített az említett kocsma közelében.
Miután összeszedtük a férfiakat, elindultunk egy utolsó rohamra a városszéli bevásárlóközpontba, a francia lányoknak be kell szerezni még egy s mást a sulihoz. Ez is sikerült, valahogy Atusnak eszébe jutott, hogy nem messze van egy kiváló ír kocsma, ahol kiváló Guiness és egyéb söröket mérnek. Nosza, megkerestük a kocsmát ás a fiúk söröztek is. De mi jut egy, sört nem nagyon kedvelő, amúgy hazafelé autót vezető szegény asszonynak? Max. egy jó kávét ihat. Ez lett a sorsom, azért lássátok, hogy sörben és jó kedvben nem volt hiány íme néhány fotó.
Jó sokára értünk haza, most remélhetőleg jön egy újabb nagy alvás (érdekes, hogy az izomláz, amire nagyon is számítottunk a túra után - elmaradt), holnap pedig az utolsó nap. Remélhetőleg nem esik az eső és akkor elmegyünk egy kisebb túrára, ha mégis, akkor végignézegetjük az amerikai fotókat. Az is egy jó program!
Tehát most alvás, folyt. holnap!!
Miután összeszedtük a férfiakat, elindultunk egy utolsó rohamra a városszéli bevásárlóközpontba, a francia lányoknak be kell szerezni még egy s mást a sulihoz. Ez is sikerült, valahogy Atusnak eszébe jutott, hogy nem messze van egy kiváló ír kocsma, ahol kiváló Guiness és egyéb söröket mérnek. Nosza, megkerestük a kocsmát ás a fiúk söröztek is. De mi jut egy, sört nem nagyon kedvelő, amúgy hazafelé autót vezető szegény asszonynak? Max. egy jó kávét ihat. Ez lett a sorsom, azért lássátok, hogy sörben és jó kedvben nem volt hiány íme néhány fotó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése