Kedves Olvasóim!
A mai nap talán ott kezdődött, hogy pocsék volt az éjszaka. 2 körül arra ébredtem, hogy ideiglenes hálószobánkban a számítógép ventilátora felpörgött és onnantól kezdve úgy zúgott, mint egy hajszárító 3-as fokozatban. Ez persze a rajtam kívül ott alvó férjemet és Vandust egyáltalán nem zavarta. De én már nem tudtam aludni, haditervet eszeltem ki, leszek oly határozott és kikapcsolom a gépet. Igen ám, de a monitor megzakkant és a torony sem engedelmeskedett semmilyen parancsnak. A sötétben megkerestem István telefonját és az OK gombot folyamatosan nyomva némi világosságot varázsoltam másodpercekre. De kikapcsolni a gépet továbbra sem sikerült, zúgott a nyavalyás. Visszafeküdtem. Elaludni persze nem tudtam, újra megpróbáltam a kikapcsolást, megint semmi. Ekkor már eléggé felhúztam magam ahhoz, hogy döntő csapást mérjek a gépre, lesz ami lesz, kihúztam a hosszabbítóból. Hahaha, győztem!!!! Reggel elmeséltem háborúmat a számítógéppel, mire Atus megnyugtatott, hogy ez néha előfordul, a hiba oka ismeretlen. Na, köszönöm!
Ha most folytatni szeretném a nyavalygást, elmesélhetném, hogy egész nap esett az eső, tehát minden kinti programnak lőttek. De nem nyavalyognék, inkább elmondom Nektek, hogy ma volt Mümü névnapja (Mária nap!!), felköszöntöttük, jót ebédeltünk, isteni Tartiflette-t sütött (krumpli, hagyma, sok sajt, fehér bor, szalonna, mindez a sütőben összesütve!!). A délutáni szieszta legyőzte Istvánt, mi meg végignéztük az összes amerikai képet, kivételesen én meséltem hozzá, aztán Atusék nyaralásait néztük meg néhány évre visszamenőleg is (Norvégia, Írország, Portugália, Spanyolország). Csodálatos tájak vannak a világon! Ha egyszer egy véletlen folytán megnyerném az 5-ös találatot, biztos, hogy a nyeremény jó részét utazásra fordítanám....!!!
Na de cseppenjünk csak vissza a jelen valóságába: nemsokára vacsi lesz, megint csak egy nagyon finom étel: Provanszi paradicsom (ezt én is nagyon jól tudom elkészíteni!!!). Aztán jön a pakolás és a holnapi korai kelés után már indulunk is haza.
Ennyi volt ez a hétvége, számotokra nem is annyira érdekes, nekünk is inkább csak a testvéri találkozás emelte különlegessé.
Na jó, azért remélem holnap gondoltok ránk, hogy a dugókat, baleseteket a visszaúton is sikeresen elkerüljük!!!
Viszlát Franciaország! Viszlát Olvasók!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése