Párizs - 2. nap

1045 lépcsőfok. Ennyit tettünk meg ma. Plusz ki tudja hány kilométert.
Reggel hirtelen eldöntöttük. hogy az Eiffel-toronnyal kezdjük a napot.

Aki járt már ott, az tudja, hogy a torony mind a négy lábánál van kassza, és onnan lehet a lábakban feljutni felsőbb szintekre. Mi kiválasztottuk azt a lábat, ahol a legrövidebb és a leggyorsabb volt a sor. Így is baromi sokat kellett várni. Amikor a kasszához közel értünk, akkor láttuk meg a kiírást, hogy egyrészt ideiglenesen nem lehet felmenni egészen a csúcsig (Inez ezt szerette volna), másrészt, hogy a mi "lábunknál" csak gyalogjegyet lehet venni. Naná, hogy semmi kedvünk nem volt átállni egy másik sorba, inkább vállaltuk, hogy a lépcsőn megyünk fel, ami 688 lépcsőfokot jelentett.Ki lehetett bírni, de jó fárasztó volt.







Ezután a Diadalív következett, szintén jó sok lépcsővel a tetejéig. De a kilátás innen is nagyon szép volt. Még a nap is kisütött, igaz csak 10 percre!

Ekkor már kezdtünk megint kockára fagyni, elindultunk a Champs-Elysées-n, de egy idő után már annyira fáztunk, hogy még egy parfümboltba is bementünk, hogy kicsit megmelegedjünk (szolgálati közlemény Apának: NEM vettünk semmilyen parfümöt!!). Egészen a Louvre-ig sétáltunk, ami nem a szomszédban van, de mivel az holnapi program lesz, gondoltuk, hogy a D'Orsay-t nézzük meg, de zárás előtt 1 órával már oda sem volt érdemes bemenni. A fagyhalál szélén arra jutottunk, hogy a következő hosszabb sétát kiváltjuk egy RER-rel. Meg is lepődtünk, amikor a metróállomásra egy EMELETES szerelvény futott be.

 Így hát maradt a Notre Dame, ahol ma nem is várt akkora sor, egész gyorsan bejutottunk. Az biztos, hogy nagy meglepetésemre életemben először láttam állványzat nélkül ezt a gyönyörű épületet, pedig ma harmadszor láttam. Nagyon szépen rendbe tették a 850-ik szülinapjára! Éppen mise volt és egy hölgy nagyon szépen énekelt! (Inez szerint maximum a maga stílusában szépen.)

Tekintettel a hidegre és Inez megfázására mára több programot nem iktattunk be, így is már sötétben értünk haza és még vacsorát kellett vásárolni. Sajnos a mi környékünk nem túl szívderítő, este vagy éjszaka nő(k)nek egyedül közlekedni nem életbiztosítás. Úgyhogy most itt a szoba melegében már biztonságban vagyunk.
...és most alvás, holnap megint nem lesz pihenés!!!