Párizs 3. nap (avagy a Haláli nap)

A mai nap haláli volt, vagy inkább hulla-jó! Csak erősebb idegzetűek olvassák és nézzék a mai képeket! Biztos morbidnak találjátok, de ma reggeltől estig a halál körül forgott minden programunk.
Első állomás: Pere Lachaise temető. Nagyon sok híres ember végső nyughelye. A metróállomásnál mindjárt vettünk egy temetőtérképet, ahol be vannak jelölve a fontosabb sírok. Az első, akit felkerestünk, Jim Morrisson volt. Az egyetlen sír a temetőben, amelyik kordonnal van védve a látogatóktól. Vajon miért?!

Következő -Inez kedvéért- Edith Piaf. Alig találtuk meg, a sok között ott áll, egyszerűen, semmi cicoma.
Nézegetve a térképet észrevettük, hogy van (volt) itt egy magyar is, aki annyira híres volt, hogy a kevés külföldi egyike, akit kiemeltek. Nagy Imréről van szó, akit 1989-ben újratemettek Magyarországon. De a síremléke itt maradt Párizsban.



Ennyit a temetőről. Kissé átfagyva indultunk a következő programra, a párizsi katakombába. Már amikor a metróból kiértünk, megláttuk a sort. Az csak az eleje volt. Majdnem két és fél órát álltunk sorba, hogy lejussunk a föld alá és végigmenjünk a két kilométeres pincerendszeren, ahol a felszámolt temetőkből kihantolt csontokat őrzik katonás rendben.

 Hogy kicsit felviduljunk (és megmelegedjünk!) beugrottunk egy-két üzletbe. Töredelmesen bevallom, hogy igen, vásároltunk ezt-azt.

És este levezetésképpen elmentünk a Louvre-ba, megnéztünk néhány múmiát. Jó, mást is láttunk... De ma, a 3. nap végére annyira borzasztóan nagyon fáradtak vagyunk,hogy el sem tudom mondani. Persze, hogy ez egy jó fáradtság, de fizikailag (és Inez megfázásilag) totálkárosak vagyunk. És ez nem panasz, csak tény.

Holnap reggel csomagolás, aztán még egy félnapos levezető program, semmi konkrét, csak amihez éppen kedvünk lesz. Utána délután indulás a reptérre és haza. Ha minden jól megy, és a pilóta is úgy akarja, akkor legkésőbb 7,15-kor Ferihegyen landolunk. Onnan pedig már csak egy ugrás Pécs!

Ami kimaradt Párizsból:
1. nem jutottunk fel az Eiffel-torony csúcsára (Inez bánata)
2. nem jutottunk el a D'Orsay-ba, nem láttam a Van Gogh-okat és az impresszionistákat (én bánatom)
Végső következtetés: VISSZAJÖVÜNK!!!!!!

Köszönöm, hogy olvastátok a blogot!
Lesznek még utak és blogok............