Drágáim! ma eljutottam végre a mekibe, azért rendes voltamés  minden nap írtam a blogot, íme, itt van kicsit tömbösítve:

Na ugye! Megmondtam én, hogy az egyébként unalmas utazást biztos feldobja egy jófajta GPS. De csak szépen sorjában.

Úgy volt, hogy 7-kor érkezünk a fiúkért, bedobálják a cuccaikat és elindulunk legkésőbb fél 8-kor. Ehhez képest, amikor pár perces késéssel megérkeztünk, Szabolcs még javában a sínadrágját kereste, aztán Anett meg is találta, kicuccoltunk a kocsihoz, majd elkezdődött az igazi élő Tetris: összesakkozni a motyókat a lehető legoptimálisabb helykihasználással. Végül néhány ki- és bepakolás után sikerült (nem gondoltam, hogy 2 fiú ennyi cuccal tud utazni!!) és 8 előtt pár perccel el is indultunk. Nem is volt semmi baj egészen addig, míg Inez át nem vette a vezetést valahol Zágráb után. Ekkor jött a sűrű köd, hó, a GPS bevitt minket Rijeka belvárosába majd az araszolás a szlovén dimbek és dombok között. Szegény lány elég ideges volt ettől a sok „jó”-tól. Aztán Zsombor következett a vezetésben (hiszen olaszul ő beszél és beértünk Olaszországba). Innen kezdve érezte úgy a mi drága GPS-ünk, hogy feltétlenül fel kell, hogy dobja a hangulatot. Sikerült. A kedvencem, amikor 130-as tempónál az autópályán azt mondta a kellemes női hang, hogy „Zsákutca! Kérem, forduljon meg!” De az is jó volt, szintén autópályán: „a következő körforgalmat a 4. kijáratnál hagyja el!” Jót szórakoztunk ezeken a bemondásokon. Milánónál sikerült elcsípni a péntek délutáni csúcsot. A 100 éves teknősbéka is gyorsabban haladt volna, mint mi. Szegény Zsombor jól elfáradt ebben, úgyhogy vissza is vettem a vezetést, de ekkor már elég öreg este volt. Utána már lehetett haladni, bár egy idő után már nem nagyon láttunk, annyira koszos volt a lámpa. A nagy (Frejus) alagút után –tizenvalahány km- meg is kellett állni, megpucolni, mert kezdtem végképp vakon vezetni. Mondtam én a Fehér Embernek, hogy utazás előtt semmi értelme lemosatni egy autót…

Végül a kalkulált 14 óra helyett 16 órát utaztunk, éppen éjfélre értünk ide, Bourg St. Maurice-ba. Nagy összeborulás rég nem látott tesómmal, jajj, olyan jók ezek a találkozások!!!!!!

1. nap

Ste Foy

Kellemes síparadicsom itt nem messze. Csak délutánra jutottunk fel, szükség volt egy alapos alvásra, reggeli piacolásra Atussal, kiadós reggelire, ami már majdnem ebédidőben jött (Atus szerint „bröncsölés”)

Nem volt jó az előrejelzés, féltünk, hogy az alsó pályák nem is lesznek nyitva, de nagyon jó havunk volt és nagyon kellemes pályák. Pötyi, gondoltunk rád, tudod, amikor meghúztuk időnként a „lapost”. Egyébként a SKINEZ-team minden tagja elégedett lett volna pályákkal, a legtöbb pályán minden idei kezdő le tudott volna jönni (még sötétedés előtt)

Biztos látszik a képeken, hogy igen csak vidámak voltunk, hamar összecsiszolódott a társaság!

Itt fél 5-ig vannak nyitva a felvonók, úgyhogy volt időnk eléggé elfáradni!

Este aztán levezetésnek jött a társasozás és most már holnap van, amikor ezt írom, vagyis vasárnap. Innen folytatom majd, aztán amint lehet feldobom a blogba…

2. nap

Reggel 8 óra múlt, mindenki alszik miközben odakünn szakad a hó. Igen!!! Szakad a hó!!!! Mára a Les Arc 2000 lett betervezve, de így nem tudom mi lesz?? Mindenesetre a látvány gyönyörű, hatalmas pelyhek hullanak az égből. Rá is fér a pályákra némi friss hó. Azért a magyar meteorológusok tanulhatnának a franciáktól!! Ezt már hosszú évek alatt megfigyeltük: ha az előrejelzés havat mond, akkor az biztos, hogy leesik, ha esőt, akkor az esik, ha szikrázó napsütést, akkor a nap süt ezerrel. Szinte percnyi pontossággal eltalálják. Nálunk miért nem lehet??? Tegnap be is mondták a tv-ben, hogy esni fog a hó, és íme… Atusék nem is mentek még el túrázni, ami nagy csoda, mert ők már hajnalban fenn szoktak lenni a hegyen, de most még ők is alszanak.

-------

Végül Atusék elmentek hótappancsolni, mi meg síelni. Ez az Arcs egy óriási pályarendszer, 1600 méteren kezdődik, odáig a városból egy sívonat visz fel. Mindenféle kombinált bérletek vannak, mi a 4 órás bérletet vettük, ami a pályarendszer egy részére volt érvényes. A hó egész nap esett, a hegy pedig felhőben volt, sokszor még egymást is alig láttuk. Így aztán elég nehéz síelni, főleg, hogy először voltunk itt, azt sem tudtuk sokszor, hogy hol vagyunk. Arra is vigyázni kellett, hogy nehogy véletlenül olyan pályán menjünk le, ahonnan a felvonóra nem érvényes a bérletünk. Na most nehogy azt gondoljátok, hogy panaszkodtam, nem, nem!!! Nagyon jó nap volt, eléggé el is fáradtunk, mert az egész napos havazás miatt elég mélyek lettek a pályák. És, hogy mennyi ember volt!! Néha, messziről nézve, mint a hangyaboly, olyan volt 1-1 pálya. Nagyon vigyázva kellett síelni, hogy ne üssünk és ne üttessünk el.

Mire visszaértünk a lakásba, Atusék már itt voltak, gyorsan megmelegítettük a pörköltet (hála és köszönet érte Kristófnak!) este pedig egy új kártyajátékkal ismerkedett a nagyérdemű, hatalmas Tarot-partit csaptunk.

Holnap a fiatalok visszamennek Ste Foy-ba, mi öregek(?) pedig tappancsolunk valahol a hegyek között…

Na és akkor itt az egyes számú probléma. BERAKTAM NEKTEK SZÉP KÉPEKET, DE A TECHNIKA ÖRDÖGE NEM ENGEDI, HOGY A BLOGBA KERÜLJÖN. ÚGYHOGY TÜRELEM,MAJD TALÁLOK MEGOLDÁST, ADDIG A FANTÁZIÁTOKRA BÍZOM, HOGY MILYENEK VAGYUNK A HEGYEK KÖZÖT :))

Egyébként ma 7 órát túráztunk, hullák vagyunk, mi Öregek. Részletek legközelebb....