3. nap

Eltévedtünk. Ebből az egy szóból mindjárt ki is derült, hogy túrázni voltunk, mi „öregek”.

 Mert síelés közben is el lehet tévedni, de túrázás közben, főleg, ha az én testvérem a túravezető, szinte kötelező. És nem egyszer tévedtünk el, nem kétszer, hanem legalább háromszor. Ez akkor kellemetlen, ha megmászatnak velem egy kisebb monteverestet és a csúcson kiderül, hogy „ja, bocs, nem erre a hegyre kellett volna felmászni”. Na, ez minálunk rendszeresen előfordul, így tegnap is. A túrakönyvben ezt a túrát 5 és fél órára saccolják, Mümü megesküdött mindenre ami szent, hogy nekünk ez jóval kevesebb lesz, a végén autótól autóig majdnem 7 óra lett. De a látvány, amit láttunk, mindenért kárpótolt.

 Egy több, mint 2000-es csúcsot ostromoltunk, 800 méteres szintkülönbséget küzdöttünk le (+ a tévelygéseink). És mindezt hótappancsban. Az, hogy a mély hóban ez kiváló eszköz, az biztos, de időnként sziklákon is kellett benne mászni, meg úttalan utakon az erdőben… A visszaúton már nem tudtunk eltévedni, mert kijelölt túraútvonalon jöttünk le, viszont az annyira jeges volt, hogy estünk-keltünk folyamatosan. Lehet, hogy tele leszek kék-zöld foltokkal, de a térdem már most is rendetlenkedik, nem jó előjel a következő napokra.

Eközben a fiatalság síelni volt, visszamentek Ste Foy-ba, ahol első nap voltunk.

A fényképek alapján, amiket láttam, az kiderül, hogy nagyon jól érezték magukat, szerintem sokat nem síeltek, de, hogy végig hülyéskedték a napot az biztos. De ez a jó, ezért jöttünk, hogy ők jól érezzék magukat.

Aztán este Mekizés volt, mindenki csillapíthatta internetéhségét, így kaptatok Ti is blogot, csak azt sajnálom, hogy a fényképeket nem tudtam feltenni, de kitalálom ám, hogy mit lehet tenni és a legközelebbi alkalommal már lesznek fotók!!! Ott hagytuk a „gyerekeket” a Mekiben, mi meg elmentünk egy rendes étterembe vacsizni. Jajj, nagyon finom volt!!

Este kártyázás aztán ágybadőlés…