4.nap

Egyre nehezebb a  reggeli kelés. Legalább is nekem. Na jó, így is én vagyok az első kelő, de már visszahúz reggelente az ágy. Ma reggel nem is találkoztunk a gyerekekkel, még aludtak, amikor elindultunk hótappancsolni. Mert beadtam a derekam újra. Igazából választhattam, hogy síelek az ifjúsággal vagy tappancsolok Atusékkal. De látva a hétfői képeket, hogy milyen jól érezték magukat a gyerekek „kísérő” nélkül, úgy döntöttem, hogy legyen még egy igazán felhőtlen napjuk-nélkülem. Mert –lássuk be- akármennyire próbálok észrevétlen maradni mellettük, azért biztos próbálnak „rendesen viselkedni”. Szóval felkerekedtünk, hogy megtegyünk egy kisebb túrát, a könyv kettes fokozatba sorolja (a négyből), a tegnapi hármassal szemben, és csupán csak 3 órára taksálja. És csoda történt, nem tévedtünk el!!!! Mentünk, mentünk, majd kb. az út 2/3-ánál, egy télen elhagyatott hegyi háznál megebédeltünk (elfogyasztottuk a hátizsák tartalmát), majd Mumunek fantasztikus ötlete támadt: ne is menjünk tovább, mert feljebb már a felhőtől amúgy sem látnánk szép tájakat, hanem forduljunk vissza. Én lelkesen helyeseltem, a tegnapi túra eléggé igénybe vett, úgyhogy nem bántam, hogy nem kell még egy órát hegynek felfelé haladni. Úgyhogy visszatértünk a lakásba és ejtőztünk egy kicsit. Ez különösen Atuséknak kellett, mert ők holnap nagy túrára indulnak, igazi sítúrára. Ma egy kissé megijedtem, amikor megláttam a hátizsákjuk tartalmát (már eddig is csodálkoztam, hogy mi a fenét cipelnek ennyi mindent, egy egyszerű túrára is elég méretes hátizsákkal mennek): van benne minden, ami egy lavina esetén ahhoz kell, hogy megtaláld a társadat a hó alatt, az összecsukható lapáttól kezdve az összecsukható botig, amivel a havat kell szurkálni, hogy hol a test alatta…

Mi meg a gyerekekkel síelni megyünk, ha minden jól megy 3.000 méter fölé megyünk, ilyen magasan még nem síeltem. Van ott egy szánkópálya is, szerintem lesz rá jelentkező….

5. nap

Reggel elég korán sikerült a fiúknak életet verni magukba, így elmentünk egy kicsit sétálni a városba. Mikor visszaértünk Loli és Inez még aludtak, pedig már 11 óra is elmúlt. Így elég későn értünk ki a sípályára. Pedig az idő csodás volt, hétágra sütött a nap. Ma olyan síbérletet vettünk, ami az egész Arcs-ra érvényes, ezzel fel tudtunk menni egészen a 3.200 méteren lévő csúcsig, ahová egy nagy kabinos felvonó visz fel, amire fél órát kellett várni. De gyönyörű volt fenn a panoráma, a Mont Blanc-t is láttuk. Aztán lecsorogtunk a szánkópályáig, ami szintén jóval 2000 méter felett van. Kölcsönöztünk 5 szánkót vagy inkább műanyag tepsit és a gyerekek nekiindultak a szánkópályának. Egy ideig tudtam őket követni a szememmel, de aztán már nem látszottak. Hogy én miért nem szánkóztam? Azért, mert 2 évvel ezelőtt Svájcban rávettek engem, ott ketten is lehetett egy szánkóval menni, én Vandussal mentem, de a pálya időnként annyira meredek volt, hogy rettenetesen aggódtam, hogy épségben leérjünk. Akkor ment el a kedvem a szánkózástól. Mindenesetre a gyerekeknek nagyon tetszett, nekem meg tetszett, hogy sütött a nap,  a panorámában gyönyörködtem, míg vártam, hogy visszaérjenek. Már fél öt lett, mire visszaértek, úgyhogy elindultunk lefelé, mire leértünk a városba, már fél 6 is elmúlt. Közben először eleszítettük a Szabit, aztán a Manót, aztán a Szabit megtalálta a Zsombor, a Manót meg az Inez, mi meg a Lolival álltunk és vártunk, ugyanis mi nem vesztünk el, viszont pont nálunk nem volt térkép és nem tudtuk merre kell menni a sívonathoz. Figyelem! Ez egy óriási pályarendszer és kicsit ciki, a felvonók esti zárása előtt nem tudni, hogy merre kell menni, ha rossz irányba indulsz, lemaradhatsz az utolsó felvonásról és akkor elég komplikált eljutni A-ból B-be. De egyszer csak az egyik felvonón megláttuk őket, négyüket (mekkora véletlen egy ekkora rendszerben!!!), így újra összeverődött a csapat és együtt jutottunk haza.

Holnapra havazást mondanak, talán újra Ste Foy-ba megyünk…

Ez az utolsó blogbejegyzés innen Bourg St. Maurice-ból, legközelebb már otthonról, remélem a hazaút nem lesz túl kalandos! Ha hazaérünk, felteszem a képeket is a webalbumba, akit érdekel, keressen majd rá, érdemes lesz!!!