Sziasztok Drágáim! Remélem hiányoztam! Most vasárnap este fél éjfél van, baromi fáradt vagyok, elégedjetek meg a péntek-szombattal, a vasárnapi beszámolót a hétfői naplóval olvashatjátok! Megígérem, érdemes lesz olvasni!!
2010. július 9. péntek
A reggel a szokásos volt, szürke. Elég lassan éledezett a társaság, majd következett a csomagolás, hiszen IRÁNY YOSEMITE. Lajos berakta a síkabátokat is, mondván elég hideg lesz esténként. Teljesen szabálytalanul bezsúfolódtunk 8-an a 7 személyes autóba. Most nem akartunk két kocsival menni, hiszen ez még hosszabb út mint Las Vegasba és szegény öreg Mustangnak már az is egy kicsit sok volt. Próbáljátok magatokban elképzelni a 6 órás utat, ezt a kicsi légteret, benne 8 ember és ennek a fele gyerek!!! Némileg metépázódtak az idegeink, mire elértük a célt. Mivel ez egy utazós nap nem túl sok történéssel, úgy gondoltam, hogy elmesélem Nektek, hogy pl. miben üt el az itteni KRESZ az otthonitól: a freeway-en sok helyen van olyan sáv, a legbelső, amit csak azok használhatnak, akik ketten vagy többen utaznak az autóban. Sok kereszteződésben mindenkinek stop tábla van, de nincs jobbkéz szabály, hanem mindig az megy át előbb, aki előbb érkezik,vagy ha többen vannak, akkor a cipzárelv működik, vagyis minden sorból az első. Az autópályán vagy bármely többsávos úton nincs „jobbra tarts”, vagyis mindenki ott közlekedik, ahol akar, előzni lehet balról is és jobbról is, nagyon észnél kell lenni, mert elég dinamikusan közlekednek. Másik érdekes dolog, hogy a piros(!) lámpánál jobbra kis ívben SZABAD kanyarodni, ha nem akadályozod a forgalmat!
Néhány óra után megálltunk pihenni, akkor már éreztem, hogy nem jól választottam ruhatárat erre a hétvégére. Fáztunk LA-ben? Meleget akartunk? Hát most megkaptuk!!!! Nem volt hőmérő sehol, de a hőgutaközeli állapot, amibe néhány perc után sikerült eljutni azt mondatja velem, hogy 40 fok biztos volt!! Árnyékban.
Végül megérkeztünk a célhoz. Mi nem a Nemzeti Park területén lakunk, egyrészt mert horror áron mérik a benti hoteleket, másrészt évekkel(!) előre le vannak foglalva. Mi a Park bejárata előtt lakunk egy csinos kis hotelban. Zúg a folyó az ablaktól nem messze, nincs mobiltelefon jel és nincs internet. Úgyhogy teljesen el vagyunk vágva a külvilágtól és tőletek drága olvasók, mindezt csak hétfőn olvashatjátok majd, egyenlőre Word-be írom, aztán majd otthon kerül bele a blogba.
Elfoglaltuk a szobáinkat, aztán ittunk egy-egy koktélt az érkezésünkre, este vacsi, majd következett az alvás.
A holnapi történésekkel folytatom….
2010. július 10. szombat
Persze, hogy sütött a nap már kora reggel! Mindenki megreggelizett a szobájában, aztán 10 óra tájban felkerekedtünk és bementünk a Parkba. Hát ez egy csoda! Akármerre nézel, mindenhol csodálatos a látvány, üde zöld fák, mókusok futkosnak a lábaink között….
Ezek amerikai szürke mókusok, nagyon szocializáltak, az emberek között nőttek fel, nem is félnek tőlünk. Kunyerálnak ételt, amit nem szabad nekik adni. Nekem sokkal szebbek a mi vörös mókusaink, de ezek meg nagyon aranyosak, ahogy így közel jönnek. A Parkban csodálatos sziklák vannak! A legmagasabb a talpától a csúcsáig 1600 méter körül van, egy függőleges fal, a neve El Capitano. Gondoljatok bele, sokkal magasabb mint a Kékes, és Magyarország legnagyobb magasságát egy látványban látod!!! Fantasztikus! Régebben engedélyezték, hogy sziklamászók másszanak rajta, egy mászás 2 napig tartott!!! És ott vannak a csodás vízesések. Vannak kisebbek és nagyobbak, szélesebbek és keskenyebbek.
A legmagasabb a Yosemite Falls, a felső része 400 méter , az alsó 200 méter körül. Az USA legmagasabb vízesése, a világ vízesései között magasságát tekintve az 5.!!! Lajos Annával (aki nem bírta volna a túrát) és Vandussal (akinek a sportcipő feltörte a sarkát) lenn maradt a központban, mi többiek túrára indultunk a Vernal Falls-hoz. 2,5 km volt az út felfelé, időnként elég meredek úton.
Közben megint lépésenként mókusok szaladgáltak a lábaink alatt és fejünk felett a Bluejay nevű gyönyörű madár repkedett.
Amikor már egészen a vízesés aljáig értünk, beterített minket a vízpermet. De annyira, hogy a ruhánk, hajunk csurom víz lett. Ez a kisebb baj, a nagy hőségben hamar megszáradt, de sajnos a fényképezőgépem is áldozatul esett, lefagyott, úgyhogy a túra végéről csak Attila képei állnak rendelkezésre.
Mi Attilával indultunk volna tovább a következő vízeséshez, de a többiek úgy döntöttek, hogy induljunk vissza, mert Lajosék már biztosan nehezen bírják az „alaptáborban”. Úgyhogy visszaindultunk. Lefelé gyorsabban haladtunk. Lajosék már nagyon vártak minket. Még körülnéztünk egy-két helyen. Őzikék is járkáltak a parkolóban és az úton, már vártuk, hogy mikor jelenik meg egy medve, amire szintén esély volt, de sajnos/hálistennek nem jött.
Szegény macik, akik szintén nem nagyon félnek az embertől, időnként az útra tévednek és sajnos van, hogy elüti őket egy autó. Ezeken a helyeken egy tábla emlékeztet szegény pára balesetére (mint Sikonda felé a balesetben meghalt emberek mementói).
Hazajöttünk a hotalba, elfoglaltunk egy piknik helyet, pizzáztunk, iszogattunk, beszélgettünk, így ért véget a nap.
A blogba nem akarok túl sok képet zsúfolni, úgyhogy megint nyitottam egy webalbumot, ott megnézhetitek a többi képet.
http://picasaweb.google.hu/pirosedina/Yosemite#
Holnap a mamutfenyőket nézzük meg, olvassatok továbbra is, ez a folytatás témája lesz!
Kedves Edina,
VálaszTörlésa képek gyönyörűek, időjárásilag pedig annyi megjegyzésem lenne a megjegyzésem mint botcsinálta időjós és leveli béka, hogy a tenger mindig gyanús felhőileg! A szárazföld nem véletlenül "száraz":))) A mókusok nagyon aranyosak, én ma reggel egy vöröses szürkét menekítettem ki a kutya közlekedési útvonalából, hiába, nagy a nyugalom, nyaral a szomszéd:) Svédországban mi is nagyon készültünk a medvére és a jávorszarvasra, persze egyik se jött, csak mikor bementünk hozzájuk a vadasparkba kocsival. A szarvas van vagy 3 m magas és 2 tonna, Zoli nagybátyja már találkozott vele az úton - futólag, talán ezért van még egyben:) Ha érdekes közlekedési szokásokra vágysz, javaslom Moszkva belvárosát, ahol egyedül a háztetőn nem ütnek el az autók (már ha Te vagy a tetőn)
Gál Anyuka, aki "works hard"