2010.július 18. vasárnap

Hajjjajjj!!!!!! Eljött az utolsó (komplett) nap. Hiába a napsütés, hiába a reggeli kilencvenakárhány fok (fahrenheit), azért csak kezdünk szomorúak lenni, lassan vége a nyaralásnak, vége a jó barátokkal töltött időnek... Némi vidámságot csak Lajos szülinapja tudott hozni, a későn kelő ünnepeltet tisztességesen felköszöntöttük!

 Délben már egy kicsit pityeregtünk is Lajosommal, sirattuk előre az előttünk álló végeláthatatlan időt, amit egymás nélkül fogunk eltölteni, ki tudja, 1 év, vagy sokkal több?

Ezután egy kis tanácstalanság következett, hogy mi is legyen a mai program. A gyerekeknek már eléggé elegük volt abból, hogy minden nap kultúrprogram volt, mindig menni kellett valahova, általában a szülők igényeinek megfelelően. Úgyhogy Attila ma úgy döntött, hogy akkor ma, utolsó nap legyen a gyerekeknek tetsző program, így mégis visszamentünk Ventura kikötőbe, ahol, mint ahogy tegnapelőtt már írtam, Kalóz fesztivál volt. Úgy tűnt nem csak mi választottuk Venturát, a freeway-en elég rendes dugó alakult ki, de azért odaértünk. A kikötőben lépten-nyomon kalózokba botlottunk, szórakoztatták a népet mindenféle show-kal és mutatványokkal (a bikali különítménynek üzenem, hogy ez AZ, ami nekem Bikalon hiányzott!!!).  Na persze, hogy volt vásár szép és bóvli dolgokkal. Vandus a falmászást választotta (lehet, hogy tőlünk mászott már falra???)

Miután a gyerekek kiszórakozták magukat, a szülők igen szomjasak lettek. Lajos, mint ünnepelt úgy döntött, hogy meghívja a társaságot egy frissítőre, amire nem is lehetett volna alkalmasabb hely, mint a karnyújtásnyira, szintén a kikötőben leledző mexikói étterem. (vajon miért van az, hogy előbb-utóbb mindig egy mexikóiban kötünk ki és valahogy mindig egy-két margarita kerül a kezünkbe???) Jól felköszöntöttük -ismét- az ünnepeltet, aztán kimentünk a beachre. Végül utolsó napra összejött!! Beach, napsütés, meleg, szóval minden, amit egy kaliforniai parton elvár az ember. Jobb későn...! Ez egy szép búcsú volt, köszönjük a Csendes-óceánnak, hogy ilyen szépen elköszönt tőlünk!




Hazaindultunk Agoura Hillsbe, lepasszoltuk a gyerekeket Ineznek, az örök és legkedvesebb babyszitterünknek, majd újra kocsiba ülve elhajtottunk egy japán étterembe, hogy ISMÉT megünnepeljük a mi drága Lajosunkat! Ez egy "all you can eat" rendszerű étterem, tehát svédasztalos és a befizetett pénzedért annyit ehetsz, amennyi beléd fér. Indításnak kértünk egy kancsó szakét. Igen, kedves szlovéniai totem körül táncolók, szakét ittunk!!! Meg hozzá ettünk mindenféle tengeri micsodákat, meg szusit. Ha azt mondom, hogy jóllaktunk, akkor nem mondtam sokat....
Azért a gyerekeket sem kell sajnálni, eközben szegénykéim az éjszakai fürdésnek adták át magukat a kivilágított poolban, aztán jött az esti mese, amit a jacuzziban ülve hallgathattak. Megvolt az ő boldogságuk is.

Jó, hogy ma ennyi jó dolog történt velünk, mert holnap jön a feketeleves, pakolás, búcsú, repülés hosszú-hosszú órákon keresztül.
Holnap még írok nektek, drága Olvasók! OLVASSATOK!!!