2010. július 12. hétfő

Santa Barbara


Most mit is vártok tőlem? Tudjátok, hogy minden reggel azzal indul, hogy "ugyan milyen az idő itt nálunk Agoura Hills-en". Jelentem: reggel MÁR 9-kor kisütött a nap! Ez a heti átlagot teljesen felülírja! Az ember kedve is mindjárt jobb ettől!! Persze a család szép komótosan kikászálódott az ágyból (engem ilyenkor nem kell a  "család" alatt érteni, mivel én a tyúkokkal kelek, ma is már fél hatkor kotkodácsoltam!!). Andrealajos visszért Annával a PT-ről (fizikoterápia), gyorsan összepakoltunk, és irány Sánta Barbara! Attila már a múlt héten javasolta, hogy nézzük meg ezt a városkát, de mivel Andrealajos kedvenc helye, megvártuk, míg ő is jöhet velünk, így a mai program lett ez a kirándulás. Azért is mentünk ide, mert KÖZEL van. Ez a "közel" azt jelenti esetünkben, hogy MÁR 1 óra alatt oda lehet érni!!!!!
Ez a hely a gazdagék városa. Lajos, ha egyszer nyer a lottón, ide fog költözni! Akkor majd ide jövünk mi is nyaralni!

Első látnivaló az 1700-as években épült kolostor. Néhány képet felteszek ide:








Már szóltam róla a botanikus kertben tett látogatásunkkor (1. nap), hogy egy zarándokút volt a mexikói határtól San Francisco-ig, az út mentén pedig kolostorok. Ennek az útnak a része ez a kolostor. (És a Sta. Ines is, de az egy kicsit messzebb volt, hát kihagytuk, a mi Inezünk nagy bánatára).

 ÉN megpróbáltam, tényleg szúrnak!!!!

A kolostor temetőjében (bizonyára) neves emberek nyugszanak, de egy hatalmas ausztrál fügefa alatt alussza békés örök álmát, vagy az örök vadászmezőn harcol 4000 indián. Szegények jeltelen tömegsírban nyugszanak.










A kolostor után a belvárosban sétáltunk, megkerestük a helyi bíróság épületét. Nem, ne aggódjatok, nekünk semmi peres ügyünk nem volt, csak Lajos indítványozta ezt a napirendi pontot, mert ő már látta, és úgy gondolta, talán nekünk is tetszeni fog. Igazi mexikói stílusú épület, benn gyönyörű kövekkel kirakva a padló, a falakon freskók. Az egyik teremben épp tárgyalás folyt, a teremőr lelkesen invitált Inezt és engem, mondván nyilvános a tárgyalás, de kihagytuk. Inkább megkerestük a nagytermet. Ott viszont épp restaurálás folyt, úgyhogy épp csak bekukucskáltunk és már mentünk is tovább a torony felé, ahonnan szép kilátás nyílik mindenfelé.

Miután megnéztük a bíróságot, és szabadlábon távoztunk, megebédeltünk, majd lebuszoztunk a helyi elektromos kisbusszal a kikötőig. Kisétáltunk a mólóra, ami helyi szokás szerint fából ácsolt mólót jelent, ne a balatoni betonkolosszusokra gondoljatok! A mólóról le lehetett látni a plázsra, ahol érdekes módját választották némely rászorulók a koldulásnak. Egy takaró leterítve a homokba, közepén egy szélesebb szájú edény. Egy kartonpapír azzal a szöveggel, hogy "éhes vagyok, gondolj rám, próbálkozz, be tudod-e dobni a pénzedet az edénybe, Isten majd megáld". És az emberek próbálkoztak, mint a vidámparkban, elég sok pénz volt már a takarón, kevesebb az edényben. De a koldus nem volt sehol (vagy valahonnan figyelte az eseményeket)!!! Kisétáltunk a móló végéig, majd vissza a kisbuszig és vissza a városba. ott a gyerekek fagyit kaptak (én félig-meddig idegösszeomlást -óh Emese, hol vagy ilyenkor????- eddig tartott a családi idill, itt kiakadtam a családomra, úgy látszik, hogy 2 hétre vagyunk kalibrálva, ez már egy kicsit sok egymásból:((( )
Aztán vissza a kocsiba és irány haza. Otthon Lajos gyorsan összedobott egy Fajitas-t, mexikói kaja, isteni. Aztán, hogy stílszerűek legyünk, kettesben Lajossal levonultunk egy közeli mexikói bárba és a változatosság kedvéért némi Margaritát iszogattunk.
...és itt tartunk most. A mai blogomat megírtam, jöhet az alvás. Előtte még hadd ajánljam mindenki figyelmébe, hogy Emese megfertőződött, vigyázzatok, már ő is blogot ír! Olvassátok, érdemes:
www.MSEmondo.blogspot.com
Holnapig mindenkinek szép napot kívánok, a betegeknek mielőbbi gyógyulást!!!!!