2010. július 11. vasárnap.

Hát eljött a nagy nap!Ma teljesül egy kívánságom! Amikor zsenge gyermek voltam, volt egy könyvem, egy tudományos-ismeretterjesztő, amelyikből két képre emlékszem: az egyik egy óriási dínó csontváz volt, a másik meg egy mamutfenyő, az alján/benne alagút és egy kocsi halad át rajta. Ez utóbbi a mai nap témája.
A nap felkelt, családom egy kicsit lassabban. Míg aludtak, elolvastam egy fél könyvet majd tettem egy kört a szálloda udvarában, alaposan szemrevételeztem a mosodát, ahol népes mexikói brigád dolgozott, hallgattam a kora reggeli andalító mexikói zenét.

Mint ahogy rengeteg helyen, a mi épületünk mellett is volt egy macibiztos kuka. Ez azért fontos, mert a medve mindenhova bejut és dézsmálná a turisták által otthagyott kaját, ami neki nem jó. Ez egy olyan kuka, amibe nem tud belenyúlni. Kicsit olyan, mint a postaládák, betenni lehet bele, de kivenni nem. Végül hétalvó családom felébredt, gyorsan összepakoltunk, megreggeliztünk, Lajosék is, aztán bepakoltunk a kocsiba és elindultunk újra a park felé.

 Ezúttal a völgyet fentről néztük meg. Nehéz megmondani, hogy honnan szebb. Lent minden kéznyújtásnyira van, de fentről nagyon monumentális a kép. Persze egy hegy tetejére feljutni általában szerpentinen át lehet. Szegény kis András gyomra ha tudta is ezt, háborgott ellene rendesen, többször is meg kellett állni, hogy ilyen vagy olyan módon a háborgás megszűnjön.

 Az egyik ilyen kényszermegállás alkalmával fotóztam ezt a macibiztos élelmiszer-tárolót: Ha valaki megáll egy pihenőben és sétára indul, a kocsijából minden élelmiszert ide bepakolhat. Ugyanis a medvének kiváló a szaglása és a lezárt kocsiból is kiszagolja az ételt és komoly kárt tehet az autóban. De a medve egy okos jószág és kitanulta a régebbi típusokat, ezt a vasládát már hihetetlenül nehéz kinyitni, olyan kombinált zár van rajta.

 Végül azért csak felértünk a hegy tetejére és csodás látvány várt minket. Leírni nem is lehet, a fotó sem adja vissza a szépséget. Azt hiszem ott tudtam volna ülni estig és csak nézni a gyönyörű tájat.... 
Látszik a hegyek oldalán, hogy a jég hogyan vájta ki a völgyet, hogyan csiszolta a hegyeket különböző formájúra.

 Mikor kigyönyörködtük magunkat, elindultunk Yosemite másik fő látványossága felé, végre-végre, a mamutfenyők erdejébe!!!!
Útközben András újra megálljt parancsolt, s hogy ez a megálló se legyen csoda nélküli, havat találtunk!!!! Miközben éppen megsültünk, olyan meleg volt. Azért azt tudni kell, hogy errefelé igen rendes havak vannak télen. Ősztől tavaszig a Park zárva is tart, annyi hó van!

 Mielőtt továbbmennénk, nézzük csak mekkora is egy mamutfenyő! Magasabb/ugyanakkora mint egy 19 emeletes épület, kicsit nagyobb mint egy Boeing 747 és jóval magasabb, mint a New York-i szabadságszobor (ami Lajosom szerint nem is olyan nagy, mint az ember gondolná - neki legalább is csalódás volt) Mindezt csak azért, mert a fotókon képtelenség megmutatni ezeket a hatalmas méreteket!! Próbáljátok meg elképzelni!!!

 Az erdő ezen részébe kisvasúttal mentünk be. Egy és negyedórás a túra, 2 x 10 perc megállással. Lehet gyalog is menni, de az egy napos túra lenne. Én azért egyszer bevállalnám! Ha jól megnézitek a képet (klikk a képre!!), a  fa törzsénél állok Vandussal. Persze teljesen illegálisan, ugyanis nem szabad közel menni hozzájuk, de pl ez a fa nem volt elkerítve, mint a többi, hát gondoltuk amit nem tilos, azt szabad. Olyan érzésem volt, hogy muszáj megölelnem egy ilyen fát!!!! Hülyeség? Lehet! De annyira jó volt egy több ezer éves élőlényhez hozzáérni!!!

 Szerettem volna egy olyan képet, amikor a 2 család egymás kezét fogva körülölel egy famatuzsálemet, de sajnos fegyelmezetlenek voltunk és szétszóródtunk, a 10 perc pedig elég kevés idő, márpedig a kisvonat sofőrje megmondta, hogy aki nem ér vissza időben az itt marad és lesétálhat a hegyről.
Ezek a fák egyébként nagyon strapabírók, ellenállnak hónak, fagynak, szélnek, még a tűznek is. Rengeteg megégett fa volt, a törzsük fekete, volt amelyik belülről is teljesen kiégett, de fenn a magasban az ágak és levelek zöldek!!!! Hihetetlen túlélési technikájuk lehet!!

Sajnos az a fa, amelyik alatt az autó el tudott menni, kidőlt, láttuk is szegényt, ez a kisebb alagút-fa van, de ez "csak" gyalogosoknak.







Véget is ért ez a szívet melengető túra, bezsúfolódtunk a kocsiba és elindultunk hazafelé. Útközben még megálltunk egy nagyon jó kis mexikói étteremben (ennek nem lesz jó vége, kezdenek összemenni a ruháim!!!), megvacsoráztunk, aztán naivan azt gondoltuk, hogy elég kimerítő volt a nap a gyerekeknek  valamint tele a pocak, majd jót alszanak hazáig. Hát NEM! Ez az 5 órás út újabb próbatétel volt a szülőknek szeretetből, "hogyan ne csapjam agyon a gyerekem, ha már nagyon-nagyon nem bír magával". De végül túléltük, a gyerekek is túlélték :) !
Hullafáradtan beestünk a házba, aki esetleg nem tudná, tegnap még felraktam a péntek-szombati blogot, aztán aludni tértünk.

Ma visszatérünk a hétköznapokba, a mai program Santa Barbara, amiről majd este írom a jelentést. Olvassatok engem továbbra is kitartóan!!!  Már csak egy hét....

Töltöttem fel még további képeket a tegnapiakhoz a webalbumba, érdemes megnézni!!!
http://picasaweb.google.hu/pirosedina/Yosemite#