2010. július 6. kedd

Még ilyet! Kaliforniában egy évben (kis túlzással persze) kétszer esik az eső. Az egyik ilyen nap a mai volt! Reggel mintha permeteztek volna, esett az eső. Eközben a hírek szerint a keleti parton 40°C felett van a hőmérséklet. Tehát a mai programnak is lőttek. A program az lett volna, hogy amíg én intézem a konzulátuson a dolgaimat, addig a többiek Santa Monica-ba kirándulnak és esetleg strandolnak is. Ebből nem lett semmi, jött a "B" terv, ami az én hivatalos dolgaimat természetesen tartalmazta, de a többiek otthon maradtak. Tehát felkerekedtünk Lajossal és irány a konzulátus! Iszonyú dugó volt a Freeway-en (autópálya). A 2 x 5 sávos autópálya is bizony be tud dugulni, és be is dugult! Araszolgattunk jó ideig, mire odaértünk a célhoz. A konzulátus egy kitudjahányemeletes épület sokadik szintjén van. Le kell jelentkezni a recepción, oda kísérnek a lifthez, de még azt sem irányíthatod magad, a recepciós beadja az emelet számot és a kártyájával indítja a liftet. Nem ám valamelyik másik emeleten szállsz ki!! Lajosék saját tapasztalataikra építve felkészítettek, hogy ne számítsak túl nagy barátságra meg kedvességre. Ehhez képest egy nagyon kedves hölgy fogadott és nagyon készséges volt! Mindössze(?) 4 űrlapot kellett kitölteni, jórészt mindenhova ugyanazok az adatok kellettek, de hát bizonyára mindennek oka van. Akkor döbbentem meg, amikor közölte a kedves hölgy, hogy 5-10 nap múlva lesz kész az okmány (ez nem útlevél, csak hazatérési engedély!!), és mi van akkor, ha pl. egy nappal hazaút előtt lopják el???? Na mindegy, én ráérek, mire 19.-én fel kell szállni a repülőre, addigra elkészül. Addig csak arra kell vigyáznom, hogy semmi olyat ne tegyek, ami miatt elkérnék az útlevelemet. Nehéz lesz, de valahogy megoldom!
Nagyon gyorsan végeztünk, mire kiértünk a nap is kisütött. Az irányt arra a főiskolára vettük, ahol Lajos tanít. Ott volt neki némi elintéznivalója. Kicsit mérges volt, mert otthon felejtette a parkolóengedélyét, emiatt be kellett mennünk a campus seriffségjére, hogy engedélyt kapjon. A seriff irodája akkora mint nálunk egy tanszék. Komolyan! Később, Lajosra várva láttam, ahogy kocsival cirkálnak a főiskola területén!!! Hihetetlen! Na de ez minket nem érintett. Barátném elintézte a dolgát így elindultunk haza. Megint a csúcsforgalom, talán egy kicsit lazább volt, mint odafelé.

Ebédeltünk, kis pihi, aztán Lajos kivételével beültünk a kocsiba és Attila elvitt minket egy érdekes helyre:
Ez a western falu a Paramount Pictures tulajdona. Volt valaha egy western filmsorozat, amit itt forgattak, aztán a sorozat véget ért, de a díszletet nem bontották el.

Próbáltunk bekukucskálni az ablakok és ajtók résein, de sajnos nem látszott semmi a belsőből.

Aztán hátulról is megnéztük az épületeket és kiderült, hogy az épületek zöménél csak a homlokzat van megcsinálva igazából. Egyébként van egy nagy fedett tér is színpaddal, amit ki lehet bérelni bármely célból és nagy bulit csinálni!! Lenne-e kedvetek??

Honnan, honnan nem, előkerült a szellemváros seriffje is!! Látjátok? Valakire annyira hasonlít, de kire is?????












Ennyi volt barangolásunk a vadnyugaton. Innen felmentünk egy szerpentinen (aminek a mecseki csak gyenge utánzata) egy hegyre, onnan gyönyörű kilátás nyílt a környékre:







Ezt a szerpentint is a motorosok kedvelik leginkább, hétvégente több rajban motoroznak itt, ráhozva a frászt a békésen autózgató családokra.

Hát ennyi legyen is elég mára, most majd vacsi lesz (Steve főz csirkepaprikást!).

Remélem díjazzák a korán kelők (és az ügyelők!), hogy már a kávéjuk mellé leteszem az aznapi olvasnivalót!!!

A holnapi folytatásig......

Mai szolgálati: az ellopott videokamerában benne volt még Hófehérke és a Valahány eredeti felvétele. Ha valaki megtalálja és el akarja adni Hollywoodban? Mit tegyek? Pereljek? És ha nyerek, akkor szerintetek mennyiért adjam el a film forgalmazási jogát?