2010. július 7. szerda

A nap úgy indult, mint az előzőek, borús, szomorú idő. Az idei nyarat (Las Vegas kivételével) nem nagyon érzékeljük. Kísért minket Szlovénia szelleme (a nagy Manitou??), valahogy strandidőt sehol sem sikerül kifogni. Pedig ennél alkalmasabb helyre, mint Kalifornia, nem lehet menni. Na mindegy, ez nem szegi kedvünket! Mára így is terveztük a programit, belekalkuláltuk a vacak időt. Tehát a program a Múmiakiállítás volt.



Helyszín: a California Science Center.  A résztvevők: a kisgyerekek, Lajos és én. Attila dolgozóba ment, Steve és Inez otthon maradtak meccset nézni (a spanyol meccset mégsem lehet kihagyni holmi múmiák kedvéért!!)

A kiállítás pár napja nyílt meg, úgyhogy egy kicsit féltem, hogy majd nem lesz jegy és ez nagy csalódás lett volna Vandusnak, aki köztudottan múmiarajongó. Szerencsére az amerikai polgárokat annyira nem hozta lázba a kiállítás, minden sorban állás nélkül jutottunk be. Fotókat a kiállításról nem tudok mellékelni, mert tilos volt fotózni, de higyjétek el, érdekes volt. A világ minden tájáról voltak múmiák. Tartottam tőle, hogy majd esetleg undorítóak lesznek ezek a valaha volt emberek, de igazából szinte műanyagnak néztek ki. Érdekes volt, hogy a világ más-más pontjain más és más pózban mumifikáltak, de volt olyan is, amelyik magától mumifikálódott (pl. "véletlenül" épp a sivatagban meghalt nőt a forró szél szárított ki). "Találkoztunk" egy magyar családdal is, Váciak voltak valamikor a 19. században, apa, anya, gyerek. Ők is természetes módon mumifikálódtak, balzsamozás nélkül. Hát ez volt a kiállítás. Azt nem is meséltem Nektek, drága Olvasóim, hogy Las Vegas mennyire le van maradva Budapest mögött. Ott éppen most van a The Bodies és a Titanic kiállítás, nálunk már régen lefutott téma :)))

Miután túl voltunk az összeaszott testeken, a gyerekek játszásiból mumifikálhattak, egy alufóliába szódabikarbónát tettek, abba bébirépát, majd szorosan betekerték. Ezt most szobahőmérsékleten kell hagyni egy hétig és mellétenni egy normál bébirépát, mint kontrollcsoportot. Majd 1 hét múlva állítólag látható lesz a különbség! Ki lehet próbálni a gyerekekkel otthon!!

Sétáltunk és körülnéztünk az itteni "Csodák Palotájában". Az épületnek vannak nagyon szép részei és különböző technikai játékok, amik engem különösebben nem hoztak lázba. Szerencsére volt az emberi testről is egy interaktív kiállítás, na az már igen! Nekem legjobban az tetszett, ahol egy műtő volt, egy "páciens" feküdt a műtőasztalon, a mellkasán egy monitor, ahol különböző valódi mellkasi műtéteket mutattak be a sebész perspektívájából. Fölé lehetett hajolni és végignézni pl. egy szívbillentyű-műtétet!!! Hej, Adjunktuspeti, csorog a nyálad???

Ezek után, anyák meglehetősen fáradtan, végső elkeseredésükben felajánlották a földszinti Mekit, mint ebédlehetőséget, amit a porontyok egyhangúan elfogadtak. Naná!! Ebéd után a Múzeum előtti Rózsakertet néztük meg, a gyerekek szaladgáltak, anyák pihiztek.



Levezetésül a Pillangóházba mentünk be, gyönyörű lepkék szálldostak
körülöttünk.

Ennyit mára a tudomány és technika világából. Hazafelé vettük az irányt, persze dugó dugó hátán. A gyerekekkel Csendkirályt játszottunk, legalább volt egy kis nyugalmunk......

Kedveseim! Még egy nap Los Angeles/Agoura Hills és pénteken reggel irány Yosemite, az USA 2. Nemzeti Parkja. Vágyom már a zöldre, itt minden ki van égve, minden sárga vagy barna. De holnap is nap van, talán NAP is lesz már reggeltől, reménykedem.
A holnapi folytatásig.....